Nagy döntést hoztunk, meg van a családunk kutya kedvence! Micsoda jó érzés hogy van egy saját kutyánk! Minimum 13 év felelősség, és elköteleződés. Minden nap háromszor vihetjük sétálni ha esik, ha fúj.  Foglalkozni kell vele, mint egy gyermekkel.

De hát ez nem gond, megcsináljuk…!

Akkor miért van tele a kutyamenhely elhagyott kutyákkal? Miért van annyi utcára kidobott kutya? Talán mert a felelősségvállalás még sem gondoljuk komolyan, vagy az elköteleződést? Egyébként párhuzamot lehet vonni a kutyavállalás és a minden napi élet között is.  Gondolok itt a gyermekvállalásra a válásokra és így tovább. Ez mind felelősség és elköteleződés. A mai világban egyre több a válás, az elhagyott gyermek. Van egy megoldásra váró nem várt probléma, amit én inkább helyzetnek nevezek. Lecserélik az életüket az emberek a gyermekeket, a házastársukat  mint egy telefont, vagy mint egy televíziót. Van újabb és jobb. Persze biztos van olyan helyzet, mikor nincs választás. 
Szóval ott tartottam, hogy itthon a kutyus. Fontos megjegyeznem, hogy a kutyánkat valamivel több, mint 8 hetes korában hoztuk el az alomból. Azért nem szerencsés előbb elhozni, mert az anyakutya ez alatt az idő alatt nagyon sok olyan leckét ad a kölyökkutyának, ami a későbbi élete során kihatással lesz. Egyfajta útravalóra kell gondolni, amit csak egy kutyaanya tud és mi emberek nem. Ilyen például a nyugodt magabiztos energia. Ezt a fajta energiát nekem is a mai napig kell gyakorolnom. Amint nem vagyok nyugodt azonnal megérzi a kutyánk Pitypang. 
Egy az alomból származó takaró volt Pitypangnak a biztonság. Érezte a takarón tesói illatát az  anyukája illatát. Ezt a takarót raktuk a kutyaházba is hogy kialakuljon benne az otthon és a biztonság érzése. Az első dolgunk hogy megfürdettük Pitypangot, egy nagy lavórba.
 Aztán megmutattuk neki a helyét ahol lakni fog. Fontos volt, hogy kialakuljon benne hogy hol a helye. Rendszeresen egyedül hagytuk a helyén. Persze ilyenkor a legnehezebb, ha nyüszít. Napközben mindig nem foglalkoztunk  vele azért, hogy szokja a helyzetet. Az első naptól fogva igyekeztem kialakítani a rendszert az életében. Aztán elvittük az állatorvoshoz , és megkapta a szükséges védőoldásokat, amit meg kellett ismételni. Az állatorvos mondja meg hogy mikor. Ezt nem írom le mivel az orvos úgy is ad részletes tájékoztatást.
 Egyébként általános  probléma más kutyáknál hogy nem akar bemenni az állatorvoshoz. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy gyakran kell menni az orvosi rendelő irányába, még ha nincs semmi teendő, akkor is. Amikor sétálsz, a kutyával arra kell menni amerre a rendelő van. Ha messze van a lakhelyedtől az orvos, akkor autóval kell menni, aztán egy pár utcával odébb kell lerakni az autót. Egy közös séta az orvos felé többször ,és máris megszokja azokat a szagokat a kutya, ami már nem rémisztő a számára. Meg lehet jutalmazni jutalomfalattal vagy simogatással. A lényeg hogy egy jó érzés társuljon a kutya fejébe az orvossal és a rendelővel kapcsolatban.