Kutyás túrázás Plitvicén

Aki teheti ne hagyja ki ezt a páratlan szépségű helyet. Horvátország legnagyobb nemzeti parkja. Több mint 90 vízesés, 16 lépcsőzetesen elhelyezkedő összekapcsolt tó.

Szóval elhatároztuk, hogy három napot töltünk ezen a festői szépségű helyen. Persze mondanom sem kell, Pitypangot, a kutyánkat sem hagyhattuk otthon. Október végén mentünk, az idő nyári meleg, még fürdőruhát is csomagoltunk a biztonság kedvéért hátha szükség lesz rá. A szállásunk kb. 12 km-re volt a nemzeti parktól. Mellesleg a szállásról annyit, hogy volt külön kutyafürdető, agility pálya, futtató. Nem voltunk még ilyen helyen ahol ennyi szolgáltatás volt elérhető a kutyáknak is. Másnap indultunk a tavakhoz, 11 órára szóló jegyünk volt. Az interneten foglaltuk le a jegyeket, még kedvezményt is kaptunk rá. Ja, azt elfelejtettem mondani hogy kutyával is lehet látogatni a tavakat, annyi a szabály hogy pórázon legyen a kutya. Szóval megérkeztünk, egyes parkoló egyes bejárat. Túrázásra készen, információs irodából térkép a zsebben, eldöntve, hogy a 8 km-es távon megyünk végig. A bejáratnál kérték a jegyeket, nekünk a telefonon volt a visszaigazolás. Mi 10 óra 40 kor értünk oda. “Dober dan!” – köszöntöttek minket a kapunál, aztán kérték a jegyeket, de csak nem csipog a jegyleolvasó készülék. Kérdeztük mi a baj? Az ellenőr válasza: honlapra szól a jegyük, nem mára. Hát ez nagyon jó……és mi a gond, ki van fizetve! Ellenőr válasza: nem, ma nem mehetnek be, telefonáljanak az ügyfélszolgálatra, aztán meglátjuk. Összegezve: nagyjából húsz telefonhívás után, három e-mail küldés és másfél órás toporgás után sem mentünk semmire. Na, ezen a ponton a harmónia kezdett elszállni. Még egyszer meg kellett vennünk a jegyeket. Végre bemehettünk, és “mosolyogva” nekiindultunk a tervezett túránknak. Persze a látvány és az élmény a jelenbe repített minket, már nem is foglalkoztunk vele, hogy milyen nehézkesen indult a kaland. A kutyánk szempontjából nézve az eseményeket: 1. Rengeteg ember, akik sokszor megkérdezés nélkül nyúlnak a kutyához. 2. Keskeny fából készült víz feletti pallókon kell keresztül menni, időnként korlát nélkül. 3. Hajózni kell, szintén rengeteg ismeretlen, ember társaságában. Ha nincs megfelelően szocializálódva a kutyád és nem megy veled szófogadóan mindenhova, akkor nem javaslom ezt a helyet. Ismerek olyan kutyát aki egy lépcsőn nem mer felmenni, vagy egy egyszerű lépcsőházba nem megy be. Ez azért van mert nem érik ilyen jellegű ingerek és nem ismeri ezeket a szituációkat kutya. Minél többet tapasztal egy kutyus a mindennapi életből annál magabiztosabb lesz. Visszatérve a kirándulásunkhoz, nem szabad kihagyni Slunj városát sem. Itt forgatták a Winnetou című filmet, csodás szépségű kisváros a Korana folyó partján. Plitvicetől a legközelebbi tengerparti város alig 100 km. Hazafelé arra vettük az irányt. A fürdőruháknak is jutott szerep. Megfürdött az egész család, még a kutya is. Nagyon jól éreztük magunkat…